-
1 στομα
1) рот, устаσ. τὸ δῖον Aesch. — Зевсовы уста;
οἴγειν σ. Aesch., λύειν σ. Eur., Isocr. и διαίρειν σ. Dem. — открывать рот, т.е. начинать говорить;κοιμᾶν σ. Aesch. и σῖγ΄ ἔχειν σ. Eur. — хранить молчание;σ. (συγ)κλῄειν Eur., Arph.; — закрывать рот, умолкать;ἔχειν τινὰ ἀνὰ σ. Eur., διὰ σ. Arph. и ἐν στόματι Her. — непрерывно говорить о ком-л. (досл. иметь кого-л. постоянно на устах);ἐν τῷ στόματι λέγειν Arph. — говорить напрямик;πᾶσι διὰ στόματος (sc. εἶναι) Theocr. — быть у всех на устах;ἐξ ἑνὸς στόματος Arph., Plat.; — единогласно, единодушно2) пасть (sc. θηρῶν Soph.)3) пучина, бездна(σ. πόντιον Eur.)
σ. ὑσμίνης Hom. — жестокая сеча4) лицевая сторона, лицоοἱ κατὰ τὸ σ. Xen. — находящиеся напротив;ὅ τι ἦλθ΄ ἐπὴ σ. Aesch. ap. Plat. — все, что ни попадется;κατὰ σ. τινός Plat. — прямо напротив кого-л.;ἀλλήλοισι στρατὸν κατὰ σ. ἀντιτάσσειν Eur. — выстраивать войска фронтом друг к другу;οἱ ἀπὸ τοῦ στόματος Xen. — воины передних рядов;ἐπὴ σ. πίπτειν Plut. — падать ниц5) речь, слова(προπηλακίζειν σ. τινός Soph.)
6) устье(ποταμοῦ Hom.)
7) бухта(ἠϊόνος Hom.)
ἀκταὴ ἐν στόματι προὔχουσιν Hom. — крутые берега образуют бухту8) вход, выход, проход(τοῦ πόντου Her.; ἐπὴ τῷ στόματι τοῦ κόλπου Thuc.)
ἐπ΄ αὐτῷ τῷ στόματι τῆς εἰσβολῆς Arph. — у самых ворот;ἑπτάπυλον σ. Soph. — семивратный проход (семь ворот Фив Беотийских)9) речной рукавτὸ Πηλούσιον σ. Her. — Пелусийский рукав (Нила)
10) отверстие, просвет, щель(τοῦ ὀρύγματος Her.; анат. ὑστέρας Arst.)
11) верхний конец, острие(ξυστὰ κατὰ σ. εἱμένα χαλκῷ Hom.)
πεσεῖν στόματι μαχαίρας NT. — пасть от меча12) верхний край, верхушка(ἄκρον σ. πύργων Eur.)
13) конец, исход14) главная сила, цвет(τοῦ κατὰ τέν πόλιν πλήθους Polyb.)
15) головная колонна(τῶν ὁπλιτῶν Xen.)
-
2 στόμα
στόμα, ατος, τό, 1) der Mund, von Thieren das Maul; Hom. u. Hes. oft; περιδρύφϑη στόμα τε ῥῖνάς τε, Il. 23, 395, u. öfter in dieser Vbdg; ἄραβος δὲ διὰ στόμα γίγνετ' ὀδόντων, Il. 10, 373; ἡμέων ἀπὸ στομάτων ὄπ' ἀκοῠσαι, sagen die Sirenen, 12, 187; auch das ganze Gesicht, wie man erklärt πρηνὴς ἐπὶ στόμα, Il. 6, 43, u. κὰδ δ' ἄρ' ἐπὶ στόμ' ἔωσε, 16, 410, eigtl. er stieß ihn nieder, daß er auf den Mund fiel; übertr. πτολέμοιο μέγα στόμα, 10, 8. 19, 313, u. στόμα ὑσμίνης, 20, 359, der Rachen od. Schlund des Krieges, der Schlacht, die als gierige Ungeheuer zu denken sind; ἀπό μοι λόγον τοῠτον, στόμα, ῥῖψον, Pind. Ol. 9, 35, d. i. sprich nicht dies Wort; κωφὸς ἀνήρ τις, ὃς Ἡρακλεῖ στόμα μὴ παραβάλλει, P. 9, 87, d. i. der ihn nicht lobt; σιγᾷ οἱ στόμα, N. 10, 29, u. sonst; Tragg.: ψευδηγορεῖν γὰρ οὐκ ἐπίσταται στόμα Διός, Aesch. Prom. 1034; εὔφημον κοίμησον στόμα, schweige, Ag. 1920, u. öfter; εὐφημεῖν στόμα, Eur. Hec. 337; οὐκ ἐφέξετε στόμα, 1283; κλῄσας στόμα, Phoen. 872; σῖγα ἕξομεν στόμα, Hipp. 660; στόμα συγκλείω, Thesm. 40; u. in Prosa überall, οὐδὲ τὸ στόμα πρὸς τὸ στόμα προςϑήσεις, vom Kusse, Xen. Mem. 2, 6, 39, vgl. 3, 14, 5; ἴσχε δακὼν στόμα σόν, Soph. Trach. 973; νῠν καλὸν ἀντίφονον κορέσαι στόμα πρὸς χάριν ἐμᾶς σαρκὸς αἰόλας, Phil. 1156; τὸ ϑεῖον αὐτοὺς ἐξαναγκάζει στόμα, O. C. 609, der Mund des Gottes, der weissagt; στόμα Πινδάρου, Pindar's Dichtermund, d. i. der Dichter Pindar, Jac. Anth. 2, 1 p. 303; sprichwörtlich ἀπὸ στόματος εἰπ εῖν, frei vom Munde weg, auswendig hersagen, Plat. Theaet. 142 d; Xen. Mem. 3, 6, 9 Conv. 3, 5; vgl. Philem. bei B. A. 436; ähnlich ἐν στόματι λέγειν, Ar. Ach. 198; διὰ στόματος u. ἀνὰ στόμα ἔχειν, stets im Munde führen, καὶ διὰ γλώσσης ἔχειν, Eur. Andr. 95, vgl. El. 80; Xen. Cyr. 1, 4, 25 Hier. 7, 9; πᾶσιν διὰ στόματος, Theocr. 12, 21; seltener διὰ στόμα, Aesch. Spt. 51. 579, οἶκτος ἦν διὰ στόμα, λέγει δὲ τοῠτ' ἔπος διὰ στόμα; ἀναβοᾷ διὰ στόμα, Eur Or. 103; Ar. Lys. 855; auch ἐν στόμασιν ἔχειν τινά, vom Lobe u. Tadel, Her. 3, 157. 6, 136; ἐξ ἑνὸς στόματος ἅπαντες ἀνέκραγον, Alle aus einem Munde, Ar. Equ. 670; Plat. Rep. II, 364 a; ὅ τι ἦλϑ' ἐπὶ στόμα, was Einem in den Mund kommt, das Erste, das Beste, VIII, 563 c; s. Schaef. zu Dion. Hal. de C. V. 13; vgl. Aesch. frg. 337. – Auch die Rede, τὸ γὰρ σὸν ἐποικτείρω στόμα ἐλεινόν, Soph. O. R. 671, vgl. O. C. 985, u. öfter bei den Tragg. vom Inhalte der Rede. – 2) übh. Mündung, Oeffnung; ποταμῶν, Il. 12, 24, vgl. Od. 5, 441; Νείλου, Aesch. Prom. 849; auch πόντιον, der Meeresschlund, Eur. Rhes. 438; τοῠ κόλπου, Thuc. 4, 49; Πόντου, 73; ποταμοῠ, 102; λιμένος, 7, 56, wie Xen. An. 5. 10, 1 u. öfter; ἠϊόνος στόμα μακρόν, die geräumige Mündung det Bucht, Il. 14, 36, vgl. Od. 10, 90; Her. 2, 17. 4, 85; auch ein Erd- oder Felsenspalt, aus dem ein Eingang, ἀργαλέον στόμα λαύρης, der enge Ausgang des Gäßchens, Od. 22, 137; τὸ ἄνω στόμα τοῠ ὀρύγματος, Her. 8, 23; ἐπ' 'Αξείνου στόμα, Pind. P. 4, 203; χϑόνιον Ἅιδα στόμα, ib. 44; ἑπτάπυλον στόμα, Soph. Ant. 119, Theben's sieben Thore; Zugang, Xen. Cyr. 2, 4, 4; zum Hause, An. 4, 5, 25; τὰ τῶν διεξόδων στόματα, Plat. Phaedr. 251 d. – 3) der vordere Theil, bes. von Waffen, die Spitze, ξυστὰ κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ, Il. 15, 589; die Scharfe, die Schneide des Schwertes, Soph. Ai. 651 u. dgl.; – die vordere Seite, Fronte des Heeres, κατὰ στόμα, Stirn gegen Stirn, gerade gegenüber, Her. 8, 11; vgl. Eur. Rhes. 408; nach Suid. τὸ ἔμπροσϑεν μέρος τοῠ στρατοῦ; Xen. An. 3, 4, 42 κελεύει δέ οἱ συμπέμψαι ἀπὸ τοῠ στόματος ἄνδρας, wo οὐρά der Ggstz ist, vgl. 5, 4, 22 Hell. 3, 1, 23; so auch Plat. κατὰ τὸ στόμα τοῠ διώκοντός τε καὶ φεύγοντος ὁ δικαστὴς ἱζέσϑω, ihnen gegenüber, vor Augen, Legg. IX, 855 d; aber bei Pol. ὄντες οἱονεὶ στόμα τοῠ κατὰ τὴν πόλιν πλήϑο υς ist = der Kern, 10, 12, 7.
-
3 ἕννυμι
ἕννῡμι or [full] ἑννύω (Hsch., cf. ἀμφι-, καθ-), [dialect] Ion. [full] εἵνυμι, [full] εἱνύω (cf. ἐπι-, κατα-): [tense] fut. ἕσω ([etym.] ἀμφι-) Od.5.167, [dialect] Ep.Aἕσσω 16.79
, etc.: [dialect] Ep. [tense] aor.ἕσσα Il.5.905
(the common form only in compd. ἀμφι-έσαιμι, ἀμφι-έσασα):—[voice] Med.,ἕννῠμαι Od.6.28
: [tense] impf.ἕννῠτο 5.230
: [dialect] Ep. [tense] fut. ἑσσομαι ([etym.] ἐπιϝ-, ἐφ-) Pi.N.11.16, A.R.1.691: [tense] aor. ([etym.] ἀμφὶ).. ἕσατο Il. 14.178
, [dialect] Ep. ([etym.] ἐπὶ) .. ἕσσαντο ib. 350: [dialect] Ep. [ per.] 3sg. ([etym.] ἀμφὶ).. ἑέσσατο 10.23
, Od.14.529:—[voice] Pass., [tense] pf. εἷμαι, εἷται, 19.72,11.191, but [ per.] 2sg.ἕσσαι 24.250
, [ per.] 3sg. ἕσται ([etym.] ἐπι-) Orac. ap. Hdt.1.47: [tense] plpf. [ per.] 2sg.ἕσσο Il.3.57
, Od. 16.199, [ per.] 3sg.ἕστο Il.23.67
, [dialect] Ep.ἕεστο 12.464
, [ per.] 3 dualἕσθην 18.517
,[ per.] 3pl. εἵατο ib. 596; part. εἱμένος (v. infr.). (ves-, cf. Lat. vestis, Skt. váste 'clothes himself': ϝες- in βέστον, γεστία, γέστρα (qq. vv.), cf.ϝῆμα Leg.Gort.3.38
.):— put clothes on another, c. dupl. acc., κεῖνός σε χλαῖνάν τε χιτῶνά τε ἑσσει he will clothe thee in cloak and frock, Od. 15.338, cf. 16.79;χαρίεντα δὲ εἵματα ἕσσε Il.5.905
.II [voice] Med. and [voice] Pass., c. acc. rei only, clothe oneself in, put on, wear,κακὰ δὲ χρ εἵματα εἷμαι Od.23.115
;χλαίνας εὖ εἱμένοι 15.331
; freq. of armour,ἕσσαντο περὶ χροῒ νώροπα χαλκόν Il.14.383
, etc.; [ἀσπίδας] ἑσσάμενοι, of tall shields which covered the whole person, ib. 372; [ξυστὰ] κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ shafts clad with brass at their point, 15.389; of any covering, wrap, shroud oneself in, χλαίνας.. καθύπερθεν ἕσασθαι, of bed-clothes, Od.4.299;ἐπὶ δὲ νεφέλην ἕσσαντο Il.14.350
; ἠέρα ἑσσαμένω ib. 282;εἱμένος ὤμοιιν νεφέλην 15.308
: metaph., λάϊνον ἕσσο χιτῶνα thou hadst been clad in coat of stone, i.e. stoned, 3.57; ; : metaph. also,φρεσὶν εἱμένος ἀλκήν Il.20.381
.—Twice in Trag., elsewh. in Compds., as always in Prose. -
4 полет
полетм ἡ πτήση [-ις] / τό πέταγμα (тж. перен):\полет птиц τό πέταγμα τῶν πουλιών слепой \полет ἀβ. ἡ τυφλή πτήση· с бреющего \полета πετώντας ξυστά· во время \полета ἐν πτήσει, κατά τήν πτήσιν ◊ \полет мысли τό πέταγμα τῆς σκέψης· с птичьего \полета ἀπό ψηλά, ἐξ ἀπόπτου. -
5 κόλλᾰ
Grammatical information: f.Meaning: `glue' (Emp., Hdt., Hp., E.);Compounds: as 1. member e. g. in κολλ-εψός `glue-boiler' (Att. inscr., Poll.); as 2. member in ταυρό-, ἰχθυό-κολλα `bull-, fish-glue' (Plb., Dsc.); but ποτί-, σύγ-κολλος etc. (Pi., A.) are backformations to ποτι-, συγ-κολλάω etc.Derivatives: κολλήεντα n. pl. (Ο 389 ξυστά, Hes. Sc. 309 ἅρματα) `well-fixed', cf. κολλητός below; κολλώδης `gluey, stickey' (Pl., Arist.). Denomin. verb κολλάω, often with prefix as συν-, προσ-, ἐν-, κατα-, `glue, fix together, make one, unite' (Pi., Emp., IA.). κόλλημα `what is glued together, gluing tog.', pl. `papyrus-leaves, that form a scroll', κόλλησις `gluing tog., soldering' (IA.) with ( συγ-)κολλήσιμος, - ον `glued tog.' (pap.; Arbenz Die Adj. auf - ιμος 99); ( συγ-)κολλητής `who glues tog.' (Ar., pap.); κολλητήριον `glue' (Ph. Bel.); κόλλητρα pl. `cost of solering' (pap.); κολλητός `glued tog., well fixed' (Il.; Amman Μνήμης χάριν 1, 16), κολλητικός (Dor. -ᾱτ-) `gluey, gluing tog.' (Arist., Epid., pap.), κολλητικὰ ἔργα `plumber's work' (pap.). As 2. member in the backformtion πρωτό-κολλον n. `the first fixed (glued) leave of a papyrus-scroll' (Just.). - Rarely ἐπι-κολλαίνω `glue to' (Thphr.), κολλίζω (Gp.) with κολλιστής (Gloss.).Etymology: κόλλᾰ may be a ια-deriv. (Schwyzer 474, Chantraine Formation 98), but further the history of the word is rather dark. Notable is the similarity with a Slavic word for `glue', e. g. Russ.-CS. klějь, klejь, Russ. klej from PSl. *kъlějь, * kъlьjь (with reduced vowel); Germanic has an isolated verb, limited to a small area: MDutch. MLG helen `stick' (PGm. * haljan); the details however remain unclear. Pok. 612 after Fick 1, 389, Zupitza Die german. Gutturale 113; also Vasmer Russ. et. Wb. s. klej. Rom. LW [loanword] It. colla, Fr. colle etc. - A word with similar meaning, with wide spread, is γλοιός, s. v. Or is it Pre-Greek. *kolya?Page in Frisk: 1,898-899Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > κόλλᾰ
См. также в других словарях:
αιολική διάβρωση — Η διαβρωτική ενέργεια που αναπτύσσουν οι άνεμοι κατά την κίνησή τους πάνω στην επιφάνεια της Γης, τροποποιώντας έτσι την εξωτερική μορφή των διάφορων εμφανίσεων των πετρωμάτων, κυρίως στις ερημικές θερμές περιοχές και σε μικρότερη κλίμακα σε… … Dictionary of Greek
ξύνω — και ξύω και ξυώ (ΑΜ ξύω, Μ και ξύνω) 1. κάνω κάτι ομαλό και λείο με ξέση, ξέω, λειαίνω («ξύειν κώπας», Θεόφρ.) 2. τρίβω με τα άκρα τών νυχιών ή με όργανο μέρος τής επιφάνειας τού δέρματος (α. «ξύνω το χέρι μου» β. «ξυόμενοι ἥδονται», Δημόκρ.) 3.… … Dictionary of Greek
παρασύρω — ΝΜΑ, παρασέρνω Ν (για ορμητικό ρεύμα) σύρω βιαίως, κυλώντας ορμητικά αρπάζω και παίρνω μαζί μου, συμπαρασύρω κάποιον ή κάτι (α. «ο χείμαρρος παρέσυρε τα πάντα» β. «του ρεύματος ἡ ὀξύτης πολλοὺς παρέσυρε», Διόδ. Σικ.) νεοελλ. 1. ρίχνω κάτω και… … Dictionary of Greek
τραύμα — (Ιατρ.) Πρόσφατη κάκωση του δέρματος και των υποκείμενων ιστών εξαιτίας μηχανικής βίας σε οποιοδήποτε σημείο του σώματος. Eπιφανειακά είναι τα τ. που αφορούν μόνο το δέρμα και τον υποδόριο ιστό, βαθιά ή σύνθετα αυτά που φτάνουν μέχρι τους… … Dictionary of Greek
χρίμπτω — και πιθ. γρφ. χρίπτω Α 1. φέρνω κάτι κοντά σε κάτι άλλο 2. (αμτβ.) πλησιάζω 3. μέσ. χρίμπτομαι α) (με δοτ. και γεν.) έρχομαι κοντά, προσεγγίζω («νεκροθήκης οὐ χριμπτόμενος», Ευρ.) β) περνώ ξυστά, αγγίζω ελαφρά. [ΕΤΥΜΟΛ. Αβέβαιης ετυμολ. Συνδέσεις … Dictionary of Greek
υδροβατίδες — (Hydrobatidae). Οικογένεια πτηνών της τάξης των ρινοτρυπόμορφων. Στην οικογένεια αυτή ανήκουν 23 είδη θαλάσσιων αποκλειστικά πτηνών, τα οποία απαντούν σε όλους τους ωκεανούς του κόσμου. Τρέφονται από οργανισμούς που επιπλέουν στην επιφάνεια της… … Dictionary of Greek